08.19. Az utolsó felvonás

Reggel nyolckor kaptuk az üzenetet, harmadik társunk elindult lefelé a kettes táborból, és vele együtt mindenki, aki eddig a hegyen tartózkodott. Az előrejelzést úgy tűnt, mindenki komolyan vette, egyetlen bátor "mohikán" kivételével ... Ő ma indult el a csúcs felé, de néhány nappal ezelőtt még Tadzsikisztánban volt, ahol a Kommunizmus csúcsot mászta ...

Holnap itt rendezik meg a Lenin Peak Sky Race futóversenyt, ami innen az 1-es táborból indul a csúcsig, majd ide vissza, az 1-es táborig tart ... nézegettem az eddigi versenyek nyerteseinek idejét ... A rekord eddig 6 (!) óra volt és csak 3-4 fő mert ezen a versenyen elindulni ...

Délelőtt 10 órakor az eddig megszokott napsütés lassacskán megszűnt és látványosan elkezdtek bekúszni a hófelhők.. Az szél erősödött, a csúcs is mintha "füstölögne" ...

Kisétáltunk a gleccser irányába néhány követ emlékbe szedni, amíg túratársunk megérkezik. Ő és a kísérő hegyivezető érkezett elsőként a 20-30 ember közül, akik elindultak lefelé. Gyorsan összeszedtük az ittlévő csomagjainkat, amiket átadtuk a porter-szolgálatnak, és már indultunk is az Alaptáborba. Vidáman csicseregtünk útközben, de mindannyiónkban ott motoszkált a sikertelenség érzése :-(

Azt a 12 kilómétert, amit eddig alig bírtunk szusszal, most lazán, mosolyogva tettük meg, nagyon sokat jelentett a 4000 méter fölötti magasságban eltöltött idő.

A vörös folyóhoz érve, most nem a lovak segítégével jutottunk át :-) Szembejött Velünk a nepáli guid, akivel összebarátkoztunk korábban és Szásanak elmagyarázta, hogy nem messzire van egy átjáró, ott, ahol a folyó eltűnik a jég alatt. Mi is arra indultunk tovább, és miután sikeresen megtaláltuk és átkeltünk, Szása kőbabát emelt az ösvény mellett, megjelölendő a "titkos" helyet :-)

Gyorsan haladtunk át a hágón az Alaptábor irányába. Már messziről láttuk a sárga sátrakat. 

Immár negyedjére tettük meg ezt az utat a sztyeppén, és most először tűnt fel, hogy mennyi hatalmas kőtömb van szanaszét ... mintha a Jóisten jókedvében játszadozott volna ... Elméláztam .. látva a jurtákat, a körülöttük legelésző lovakat kicsinyeikkel, hirtelen belémhasított a gondolat, vajon ilyen lehetett az ősmagyarok élete is? Jurtában, lovak hátán kalandozva? Időutazásfélét éltem át :-) Hirtelen magam elé képzeltem a lovaikon száguldozó ősöket, ahogyan ellovagoltak mellettem, lovaik sörényét a szél logogtatta ... aztán már mintha én magam is ilyen lovon vágtatnék a jurták felé ... békesség és nyugalom vett körül ... Ebből az idilli világból túratársam hangja zökkentett ki ... még időben :-) majdnem átestem egy, az ösvény közepén lévő kövön ...

Egyre gyorsabban kapkodtuk lábainkat, ahogy közeledtünk a tábor felé, mert fölöttünk már sötétebb felhők gyülekeztek. Még az eleredő eső előtt elértük a sátrakat.

A táborba érve előkerítettük ittmaradt cuccainkat és bevettük magunkat a fürdőhelyiségbe, ahonnan tisztán, illatosan, az elmúlt napok fáradalmaiból felfrissülve jöttünk elő. Szinte újjászülettünk :-)

Most a vacsoránál még a tányért is kinyaltam, annyira finomat kaptunk :-) vagy csak ennyire jó volt már rendes, főtt ételt enni ... Vacsora után még üzenet az otthoniaknak, hogy megnyugodjanak és aztán pillanatok alatt elaludtam... 

Holnap még itt töltünk egy napot, mielőtt visszaindulnánk Oshba ...