08.15. Még egy "muszáj" pihenőnap az 1-es táborban

Reggelre a derekam teljesen elfeküdtem. Hiába, nem leszek már én sem fiatalabb :-) Így lassan a 45.életévem közelében már az is csoda, hogyha reggelre nem fáj valamim :-) 

Reggelinél összefutottunk Zsuzsával és az ujjai láthatóan sokat javultak a tegnap estihez képest. Ma már elindulnak lefelé az Alaptáborba, és onnan néhány napon belül haza, Magyarországra. Az Alaptáborban van rendes orvos, aki beszél angolul, hátha vele majd jobban boldogul, mint az itteni kirgiz felcserrel :-)

Délelőtt gyönyörűen sütött a nap, és a hegyoldalon sok-sok kicsi fekete pont araszolt felfelé, látszott, hogy ma is sokan indultak el  a sikeres csúcsmászás reményében ... mi meg még ma is pihenésre vagyunk kárhoztatva ... annyira untam magam, hogy hirtelen ötlettől vezérelve felkerestem a táborvezetőt, hátha van neki valahol eldugva egy grafitceruzája. Papírban már nem is reménykedtem, megteszi helyette a jegyzettömböm is ... 

Szerencsémre Vladimir, egy kacatokkal teli dobozból elővarázsolt nekem egy ceruzát. Egy olyan grafitceruzát, ami mintha frissen lett volna kihegyezve. Ez a ceruza rám várt :-) Boldogan nyargaltam a sátrunkba, hogy magamhoz vegyem jegyzettömbömet. 

Ezt a délelőttöt hárman három irányban töltöttük el ... egyikünk a közeli dombok felé indult kicsit túrázgatni, volt, aki a sátrában maradt, én pedig elindutam a gleccser felé. Az odafelé vezető ösvény mellett rengeteg havasi gyopár virágzott, kisebb-nagyobb telepeket alkotva. Nálunk Európában a havasi gyopár védett növény, úgy gondoltam, hogy itt sem rongálom meg a természetet azzal, hogy letépek néhányat. Lekuporodtam egy kisebb, formás virágkupac mellé és rajztanárom, Bárdi Andrea tanításait követve gyorsan felvázoltam azt. 

Annyira belemélyedtem a rajzolgatásba, hogy észre se vettem, hogy mennyire elröpült az idő ... Ránéztem az órámra és bevillant, hogy Zsuzsa és Gábor hamarosan indulnak lefelé és én még el sem köszöntem Tőlük. Gyorsan elcsomagoltam rajzeszközeimet és sietős léptekkel elindultam visszafelé a táborba. Még időben érkeztem  :-) Már összevoltak készítve a lovakra a málhák, a hazainduló mászók is útra készen várták a hegyivezetőiket. Így még sikerült néhány biztató, bátorító szót váltanunk egymással, mielőtt elindultak volna az utolsó 12 kilóméteres gyaloglásra ...

Nagyon izgatott vagyok a holnapi indulás miatt. Látva Zsuzsa kezeit, tegnap este még nagyon aggódtam, de mára már megnyugodtam. Vezetőnk, Szása eddig is a legjobbat próbálta kihozni belőlünk, és mindent megtett annak érdekében, hogy ne érjen baj minket. Nem bízott semmit a véletlenre, nagyon odafigyelt mindenre, ami a mászás sikeréhez szükséges. Ezt bizonyítja az is, hogy szervezett még egy hegyivezetőt mellénk, Andrejt, hogy ha bármelyikőnkkel történne valami a hegyen, az ne veszélyeztesse a többiek csúcssikerét.

Ebéd előtt még a kispad vendégei voltunk egy kis időre. Nekem kapóra jött a kezemben szorongatott tömb a ceruzával, így bármennyire is vakított a hó, azért csak felskicceltem Lenin elvtársat :-)

A szomszédos sátor tövében egy nepáli guid kíváncsian leste ügyködésem, és amikor befejeztem a rajzolást, nem bírta tovább, odajött és megkérdezte, hogy megnézheti-e a rajzot? Ez jó ok volt a beszélgetésre, ismerkedésre és nagyon boldog volt, amikor megtudta, hogy mi már jártunk Nepálban :-)

Napsütés és szél .... az időjárás-előrejelzés szerint ez várható későbbre is .. Egyfolytában arra gondolok, hogy milyen lesz az elkövetkezendő néhány nap .. vajon a hegy lesz olyan kegyes hozzánk, hogy felengedjen? Vajon a szél nem lesz majd túl erős? Vajon jól toleráljuk majd a hideg hőmérsékletet? Ilyen és ehhez hasonló megannyi gondolat cikázott a fejemben, amikor a füstölgő csúcs felé néztem délután ... látható volt innen is, hogy odafönnt jóval nagyobb volt az elemek harca, mint itt, a táborban ...

Délután öt körül végre sikerült egy sms-t küldenem az otthoniaknak, hogy megnyugtassam Őket, jól vagyunk, minden rendben. Holnap indulunk felfelé és már csak akkor tudok írni, ha az Alaptáborba leérünk ... Bár csak hazafelé tudtunk üzenni, a válasz sms-eket már nem kaptuk itt meg, mégis megnyugodtam, hogy tudnak Rólam otthon ...

Még vacsora előtt újra előkerült a hátizsák amibe belepakoltam az elkövetkezendő 3 napra a szükséges dolgaimat.... Ma este még forró vízzel töltött palack a hálótársam, holnaptól már csak langyos víz lesz ... 

Reggel fél 3-kor ébresztő.

Kalandra fel!