08.14. Második pihenőnap az 1-es táborban

Az éjszaka mozgalmasan telt. Egy literes coca-cola társaságában bújtam hálózsákba aludni, hogy a már állandósult hasmenésem csitítsam. Ez tudom, némi magyarázatra szorul :-)

A hegyekben általában forrásvizet, olvasztott havat iszunk. Sajnos előfordul, hogy ezekben a folyadékokban fellelhetők a mi európai gyomrunknak nem befogadható batériumok, amik egy kis idő után nagyon aggresszív hasmenést tudnak okozni. Sajnos erre az itthon bevált szerek, mint az Immodium, vagy a grapefruitmag-olaj nem nagyon vannak hatással, DE ! valaki, aki nagyon okos :-) feltalálta a coca-colát, amivel ezt a nyavalyát (még ha csak átmenetileg is) orvosolni lehet. Így tettem én is, enyhítendő tüneteimet ezen az éjszakán magamba gyűrtem egy liternyi "gyógyírt".

Ez az éjszaka egyébként sem szólt volna az alvásról... ma az egyik hegyivezető születésnapját ünnepelte a tábor teljes kirgiz személyzete. Valahonnan előkerült egy gitár és hangos énekszó csendült fel az amúgy csendes, békés tájon. Ez a zsivaj minket nem zavart túlzottan, de a holnap hajnalban hegyre indulók biztosan nem voltak túl boldogok ...

Reggel nyolckor Szása méltatlankodó hangjára ébredtünk, elkéstünk a reggeliről. Percek alatt magunkra kapkodtuk ruháinkat és mint a jó gyerekek már ültünk is az asztalnál, várva a reggelinket. Most nem mertem kockáztatni, hogy iszok a teából, inkább magamhoz vettem még egy üveg colát.

Délelőtt, míg az eső elvonult túratársam sátrában ücsörögtünk, de amint kisütött a nap kiültünk a "kispadra" ismét. Nagyon lassan telt az idő a semmittevéssel, már nem nagyon tudtunk mit kezdeni magunkkal... 

Időközben megérkeztek a lovak, akik a következő csapat felszerelését, az élelmiszereket és a friss időjárás-előrejelzést hozták fel magukkal az Alaptáborból. Kíváncsian nézegettük az előrejelzést, hogy vajon az elkövetkezendő napokban mire számíthatunk. Szása szerint talán 17-én, 18-án már optimális, bár nagyon rövid időjárásablak nyílik a csúcsmászásra. Az utána következő napok időjárására folyamatos romlást prognosztizált. Itt újra felmerült a kérdés, hogy maradjunk még egy napot itt vagy inkább kettő napot töltsünk-e el feljebb, a kettes táborban ...

Ebéd utánra olyan jó idő lett, hogy megszavaztunk magunknak egy NAGY tisztálkodási napot :-) Mivel ezen a magasságon nincs folyó forró víz a tusoláshoz, sem lehetőség a fürdésre, így előkerültek a nedves törlőkendők. Most az alapos, tetőtől talpig "áttörlés" számított tusolásnak :-) Végre, ennyi idő után tiszta, illatos ruha került Rám :-) mindjárt jobban viseltem a tétlenségre kárhoztatást ...

Hírek érkeztek a tegnapi csúcsmászókról is, Zsuzsáról és Gáborról. Mindkettejüknek, illetve az egész csapatnak sikeres volt a tegnapi napjuk, feljutottak a Lenin csúcsra. Ma reggel elindultak lefelé ide, az egyes táborba. Már nagyon kíváncsian vártuk Őket :-) , hogy vajon milyen élményekkel lettek gazdagabbak?

Szása eddigre kitalálta, hogy hogyan legyen tovább ... még maradunk holnap egy napot pihenni :-( és holnapután, azaz 16-án indulunk felfelé újra, hogy majd 18-án a csúcsmászást megtudjuk kezdeni. Már nagyon zavart a tétlenség, el is döntöttem, hogy holnap bármi áron, de szerzek magamnak egy ceruzát meg egy darab papírt, az itteni gyönyörű növényekről készítek rajzokat. A környező csúcsok is jók lehetnének, de a vakító hó eddig sem tett jót a látásomnak, nemhogy ha még órákig azt bámulnám ...

Öt óra van ... Zsuzsa és Gábor holtfáradtan, de megérkeztek a táborba. Boldogok voltak, hogy túl voltak a csúcsmászáson, de láthatóan mindkettejüket megviselte az elmúlt pár nap. Zsuzsa rosszabb bőrben volt, a jobb kezén néhány ujjvége elfagyott, vélhetően a nem megfelelő kesztyű miatt. Ennek ellenére csupa mosollyal az arcán csak mondta-mondta az élményeit :-) A tábororvos megvizsgálta Őt, kapott antibiotikumot és masszírozást javasolt a fagyos ujjakra. 

Látva a sérüléseket, és a néhány nappal korábban leérkezett koreai csoport fagyási sérüléseit, mindannyian úgy gondoltuk, hogy nagyon szeretnénk feljutni a csúcsra, de ilyen sérülések árán talán nem ...