08.13. Pihenőnap az 1-es táborban

Amióta elindultam otthonról még nem volt alkalmam ennyit aludni ... 12 órát mászkálás, csillagos égbolt csodálás nélkül. Ébredés után éhes voltam. Végtelenül éhes. Úgy éreztem, hogy akár egy lovat is képes lennék felfalni ...

Nehezen mozdultam ki a hálózsákból, miután a reggeli "cicafürdés" ceremóniáján túlvoltam. Útban a tábori wc irányába, a mosdóknál kihelyezett tükörbe csak egy pillantást vetettem és meglepődtem, hogy egy torz valami nézett vissza rám. Nem gondoltam, hogy miután lejövünk 6100 méterről, itt, jóval lejjebb ennyire fel fog ödémásodni az arcom. Ennek csak egyetlen oka volt ... azt a 12 órát oly édesdeden aludtam az éjjel végig, hogy nem ittam egyetlen korty folyadékot sem, ezt bizony sürgősen pótolnom kellett. Cukros, édes teát már nem volt kedvem inni, maradt a fertőtlenítős víz némi izotóniás italporral ízesítve.

Reggelire már nem tudtam megenni a helyiek által főzött porridge-t, így kibányásztam a sajátjaim közül egy zacskó zabkását és a kapott forró vízzel elkevertem. Ez legalább az otthoni, megszokott íz volt. Az asztalokon találtam még szeletelt sajtot és frissen sütött túrós fánkot. Mielőtt kijöttünk az étkezősátorból, még egy kis sajtot elcsentem az asztalról, hogy délelőtt tudjak csemegézni.

Reggelinél Szása kiadta a mai feladatot: evés-alvás-evés-alvás ... még mosolyogtam is magamban, hogy ez nem fog menni a végigaludt éjszaka után.

Visszavonultunk sátrainkba, én átnéztem a lábaimat, hogy hova nőtt az elmúlt néhány nap alatt vízhólyag, szerencsére csak egy picike lett az egyik lábujjamon. Őt gyorsan megvarrtam a caminon tanult módszerrel, hogy mielőbb meggyógyuljon és elnyúltam a sátor aljába beterített szivacson. Nem kellett sok idő, hogy álomba szenderüljek :-)

Ebéd után annyira szépen sütött a nap, hogy kiültünk a "kispadra" napozni, ami az étkezősátor elé volt rakva. Most nagyon sajnáltam, hogy nem hoztam megammal a rajzfelszerelésemet, mert a napfényben sütkérezve jó lett volna megörökíteni az előttünk magasodó havas csúcsokat. Így maradt csak a látvány, némi fotózás és a vágyakozás a csúcson levő Lenin szobor megérintésére.

Ma és holnap még pihenünk, utána nekivágunk újra a hegynek :-) Napközben fel-felemlegettük Zsuzsát és Gábort, akik ezen a napon indultak hajnalban csúcsmászásra. Ekkor még csak nem is sejtettük, hogy a hegyen emberi tragédiák sora történik éppen ...