08.12. Hegyről le

Éjjel 11 körül felébredtem arra, hogy nagyon szomjas vagyok ... Benyúltam a hálózsákba a derekamhoz, ahonnan kivettem az egyik, még forró vizes palackot, hogy igyak. Felkapcsoltam egy picit a fejlámpámat, hogy rendesen zártam-e vissza a palackot, amikor megláttam a fejem fölött csillogó sátorbelsőt ... egy pillanatra úgy éreztem, hogy a csillagos égbolt került be a sátorba, mert a lélegzetünk lecsapódó és megfagyott párája, mint megannyi csillag az égbolton csillogott, ragyogott. Ámulatomból egy széllökés zökkentett ki, megfeszült a sátor és a csillogó égbolt a nyakamba potyogott :-)

Gyorsan lekapcsoltam a lámpát és visszabújtam a hálózsák melegébe aludni még egy picikét ... Az élmény után már csak álom és ébrenlét határán billegtem, amikor fél ötkor ébresztett a telefon. Az éjszakai erős szél nem akart alábbhagyni, így abbéli tervünket, hogy felmegyünk "túrázni" 6400 méterre, hegyivezetőnk elvetette. Próbáltunk enni néhány falatot reggelire, ittunk még egy teát, a bakancsokat magunkra vettük és próbáltunk kimászni a sátorból... Ez a művelet nem volt egyszerű, mert éjszaka a szél körbehordta a sátrat hóval :-)

Kikecmeregtem a sátorból. A hideg, jeges szélben mire a hágóvasakat felszereltem bakancsaimra annyira megdermedtek az ujjaim, hogy alig bírtam a kötözőszalagot meghúzni ... Szása a közelemben állt, várta, hogy elkészüljünk... Kíváncsiságomnak nem tudtam ellentmondani, és rákérdeztem, hogy szerinte most hány fok van és milyen erős lehet a szél... a válasz nem nyugtatott meg nagyon: - 15 fok körül lehet és 50-60 km/órás szél ... 

Elindultunk lefelé a meredek hegyoldalon ... A szél nem folyamatosan fújt szerencsére, hanem alattomos széllökések formájában érkezett balról. Egy ilyen széllökés belekapaszkodott a hátizsákom esővédőjébe és taszított rajtam egy nagyot ... kibillentem egyensúlyomból és megcsúsztam ... kb két métert csúsztam, amit sikerült megfognom hágóvassal és a túrabotommal, de nagyon meglepődtem ... lelapultam a hóra, sikerült a széllel szembefordulnom ... ahogy kapkodtam a levegő után, a szél telehordta az arcomat apró jégdarabkákkal, amit fel-felkapott a hegyoldalról ... próbáltam a másik oldalamra fordulni, hogy ne fulladjak meg, de akkor a szél ismét belekapott a hátizsákba ...  Néhány méterrel lejjebb láttam, ahogy egyik túratársam is földrekerült, kivárva míg a széllökés elmúlik...Feljebb másik túratársam Szása-val együtt küzdött a szél ellen ... Szidtam magam, hogy a jégcsákányom lennt hagytam a 2-es táborban. Ez a balgaság most akár az életembe is kerülhetett volna és az oktatóm tuti nem lenne most büszke rám...

Amint a széllökés alábbhagyott gyorsan folytattuk az ereszkedést lefelé ... de hamarosan újabb széllökés jött, ekkor már automatikusan kuporodtunk, lapultunk a hóra... Alig vártam, hogy elérjük a laposabb gerincet, ott már elővettem a telefonom és sikerült megörökíteni egy kisebb széllökést, amint hordja a havat körülöttünk. Gyönyörű látvány volt, ahogy állunk a felhőben, mellettünk látszik, ahogy a szél felkapja, viszi magával az apró hókristályok tömkelegét. Ilyet eddig csak filmekben láttam, ezt átélni ... fenomenális élmény volt :-)

A videót itt láthatjátok: http://www.hegymaszotanonc.com/436568349

Bő másfél óra alatt elértük a kettes tábort, ahol Zsuzsa és Gábor már készülődött a másnapi mászásra. Ledobáltuk azokat a felszereléseket, amikre lentebb már biztosan nem lesz szükségünk, beraktuk az itt maradt dolgainkhoz a raktársátorba, összekötözködtünk a gleccseren való menethez. Kis pihenő után, jó szerencsét kívánva az ittmaradottaknak, elindultunk lefelé az 1-es táborba.

Nem sokkal délután egy óra után meg is érkeztünk, és én teljes menetfelszerelésben, úgy, ahogy voltam bakancsban, beülőben, karabínerekkel az oldalamon fejjel előre bezuhantam a nekünk kijelölt sátorba... lehet, hogy kicsit elfáradtam? 

Alig hunytam be a szemem, máris szólt Szása, hogy lehet menni ebédelni :-) Az asztalra már előre ki volt készítve a szeletelt görögdinnye, aminek úgy estünk neki, mintha még sosem ettünk volna :-) Nem is kellett már szinte utána csak a leves, a második fogást kihagytam. Ebéd után visszavonultunk a sátrainkba és bebújtunk a hálózsákjainkba pihenni... pár óra múlva arra ébredtem, hogy éhes vagyok. Hiába, a dinnye levessel gyorsan odalett, így előkerült egy kis "hazai" kolbász és kenyér nem lévén, kétszersültet ropogtattam hozzá :-)

Most itt maradunk 2-3 napig, amíg kipihenjük magunkat, feltöltődünk és utána nekivágunk újra a 2-es, majd a 3-as tábornak ... végül jöhet a "summit", a csúcs :-) A kifüggesztett időjárás előrejelzés szerint az elkövetkezendő napokra ideális időjárás várható :-)

Most már nincs más dolgunk, mint kivárni a megfelelő időjárásablakot :-) és szurkolni azoknak, akik fennt vannak a hegyen ...