08.09. Újra az 1-es táborban

Még este összekészítettük azokat a holmikat, amiket még szerettünk volna felvinni magunkkal. Alig hagytam néhány dolgot itt, szinte csak egy váltóruhát és a "fürdőszobát". Ezekre majd akkor lesz szükség, mielőtt elindulunk hazafelé az Alaptáborból. A gyógyszerkészletet is átnéztem és csak a legfontosabbnak ítélt szereket vettem magamhoz.

Egyik túratársamnál mindenféle gyógyszer volt, alaposan felkészült a hegyre, komplett gyógyszertár lapult a táskájában. Nálam csak az elmúlt két év alatt kitapasztalt, megbízható készítmények voltak kiegészítve a tüdőembólia esetén beadandó injekcióval. Szerencsére erre nem volt szükség, Ő megoldotta ezt fecskendőmentes változatban. Így az oltóanyagot nem is kellett felvinni sem.

Gyors reggeli után immár harmadszor indultunk el ugyanazon az ösvényen felfelé, szinte már csukott szemmel is tudtuk a járást. A 4000 méter fölött eltöltött idő miatt most már érzékelhető volt, hogy jobban bírjuk a tempót, később fáradunk el. Kevesebb pihenővel, hamarabb értünk fel az 1-es táborba, mint pár nappal ezelőtt. A folyón való átjutást is gördülékenyebben oldottuk meg, nem kísérleteztünk azzal, hogy keskenyebb részét keresgéljük a folyónak, hanem inkább alkudtunk a lovas átkelés árából :-)  

Az ebédre kapott leves és húsféle elfogyasztása után mindannyian elvonultunk egy picit pihenni, mert délutánra Szása beígérte nekünk a gyakorlatozást, amit végül nem a gleccseren, hanem a tábor közepén tartott meg nekünk.

Jobb lett volna a gleccseren, mert akkor nem a kíváncsi táborlakók és guid-ok előtt nevettük volna szét az egész gyakorlatot. Pedig mi próbáltunk nagyon komolyak lenni :-) de nem sikerült ... mindenesetre megtanultam a partyba bekötözködés egy vadonatúj formáját, az "orosz módra"-t és bizony bármennyire is ellenkeztünk, Szása hajthatatlan maradt: "Oroszországban úgy kell csinálni, ahogyan az oroszok!" ... Akkor úgy csináljuk, bármennyire is ettől eltérően tanultuk az itthoni tanfolyamokon.

Felkerült a beülőre a mászógép, néhány karabíner, hevederek, a reverso (ereszkedő) és a biztonság kedvéért az összes pruszik. Mindannyian abban bíztunk, hogy nem lesz szükség egyetlen eszközre sem a hegyen, de én is úgy voltam nyugodt, hogy a kezem ügyében tudtam őket. A táborban tartozkodó összes guid már nekünk mutogatott és magyarázott, mire vége lett a "gyakorlatozásnak" :-)  

Időközben előkerült tegnapi új ismerősünk is, Tivadar, később Zsuzsa és Gábor is csatlakozott egy kis beszélgetésre hozzánk. Tivadar igazi "életművész". Néhány hónappal korábban még Kínában élt, mára már Kirgizisztánba költözött, hogy a fővárosban, Bishkekben angol nyelvet tanítson diákoknak. Nem mellesleg Ő így tanul oroszul...

Zsuzsáék még pár napot itt töltenek a táborban pihenésképpen a csúcsmászás megkezdése előtt, Tivadar pedig csatlakozva egy azerbajdzsáni hegymászóhoz holnap, mint mi, indul feljebb az első akklimatizációs körére.

Ma megkaptuk az ételcsomagot, amiből gazdálkodhatunk az elkövetkezendő hetek alatt, csak bízni tudok abban, hogy megfelelő ételféléket válogattam össze...csomagolt sonkát, por alakú burgonyapürét, zacskós zabkását, csokoládét, kétszersültet, datolyát, otthonról hozott magvakkal, kolbásszal és bögrés levessel kiegészítve. Igazából fogalmam sem volt, hogy majd mit is fogok fennt főzni és enni, de arra gondoltam, hogy az otthoni ételekkel nagyon nem lövök mellé, egy biztos, éhen halni nem fogok :-)

Úgy terveztük, hogy holnap felmegyünk a 2-es táborba, ami 5300 m mgasan van, alvás után pedig feljebb megyünk a 3-as táborba 6100 méterre. A következő hajnalban pedig még feljebb tornázzuk magunkat 6400 méterig, mielőtt lejönnénk egymenetben az 1-es táborba. Tehát ennek megfelelően kellett végiggondolni, hogy milyen és mennyi ételnek valót viszek fel magammal, túl a ruházaton és technikai felszereléseken... ez így súlyban is végig-gondolandó volt, mert ha túl nehéz a hátizsák, akkor nagyon lelassulunk a hegyen, ráadásul az oxigén is jóval kevesebb már, mint itthon :-)

Kiderült, hogy jó pénzért porter-szolgálatot vehetünk igénybe, így nem nekünk kell mindent egyszerre felcipelnünk. Így másnap hajnalban a hálózsákom és a nagy pehelykabátom összepréselt állapotban a porterhez került, mert már csak ezek nem fértek bele a hátizsákba. 

Este összepakoltunk mindent, próbálgattuk, emelgettük a hátizsákokat, amik nem lettek könnyűek ... a hágóvasakat ráigazítottam a nagybakancsra, kikészítettem reggelre a ruhát, héjkabátot, héjnadrágot, polárt.

Vacsora után még kértünk forró vizet a palackokba éjszakára és befészkelődtünk a hálózsákjainkba ... ezen az éjszakán az alvás elmaradt ... nem is tudom megmondani, hogy hányszor másztam ki a sátorból, hányszor néztem sóvárogva a holdfénnyel megvilágított csúcs felé ... úgy éreztem, hogy sosem jön el a hajnali 3 óra ...