08.04. Második nap az Alaptáborban

Már jó ideje jelzett az ébresztő a telefonomon, mire kibányásztam a hálózsák mélyéről. Reggel 7 óra volt. Még egy kis lustálkodás, majd cicafürdés a magammal hozott és a hálózsákban melegen tartott nedves törlőkendőkkel ...  8 óra tájban hangos kolompolásra lettünk figyelmesek, ami a konyhasátor előtti jurta mellől hallatszott. A szakács jelezte a táborlakóknak, hogy elkészült a terülj-terülj asztalka, lehet menni reggelizni. 

Kikerekedett a szemünk, amikor megláttuk a büféasztalon a kínálatot ... bármelyik szállodának dícséretére vált volna az, amit nekünk feltáltaltak :-)

Reggeli után Szása átnézte a technikai felszerelésünket és úgy tűnt, elégedett volt a cuccainkkal. Majd a kisebb hátizsákba beleraktuk az "alap bivakfelszerelésünket" és a közeli dombok felé indultunk. A mai napra kisebb akklimatizációs túrát terveztünk, hogy szokjuk a magasságot és a kevesebb oxigént, azonban nem kalkuláltuk bele a hirtelen nyakunkba zúduló jeges esőt. Egy, az alaptábor mellett felépített orosz szauna épületének a biztonságába húzódtunk az eső elől és csendesen beszélgetve vártuk türelmesen, hogy csendesedjen ... közben előkerültek a zsákokból a héjkabátok és a héjnadrágok. Kis idő elteltével, megelégelve a várakozást, nekilódultunk újra a domboknak, mit sem törődve a szűnni nem akaró égi áldással.

Első "pihenőnk" az alaptáborral szembeni dombon tartottuk, ahol 5 hegymászónő sírja található. Ők a Lenin csúcs mászásakor szenvedtek balesetet, és nyolcuk közül öt mászó holttestét sikerült itt végső nyugalomra helyezni. Odébb néhány amerikai és német mászó síremlékét látogattuk meg, majd egy közeli dombon két orosz katona sírjánál töltöttünk el pár percet.

Az időjárás nem nagyon akart kedvezőbb lenni, így úgy döntöttünk, hogy folytatjuk megkezdett túránkat. Pár kilóméter megtétele után tiszteletünket tettük az 1990-es évek elején történt tragikus lavinabaleset áldozatainak emlékművénél.

Mire visszaértünk az alaptáborba a felhők elvonultak és csodálatosan sütött a nap.  Útközben azonban a jeges eső és a szél igencsak próbára tette bakancsainkat, az én bakancsomból ki lehetett már önteni a vizet. Csak remélni tudtam, hogy valaha száraz lesz ... 

Forró levessel vártak már minket vissza, és ebéd után bevonultunk sátrainkba. A sátorban a levegő a napsütés miatt felmelegedett annyira, hogy esélyt láttunk nedves, ázott ruháink száradására. Örömünk nem tartott sokáig, mert újra felhők vonultak ki a hegyek mögül és eleredt az eső...

Délután 5 körül végre újra nekiindulhattunk felfedezni az alaptábor mögötti dombokat, melyek között apró tavacskák bújtak meg. A dombokon a nap utolsó sugarai előcsalogatták a mormotákat, akik hangos füttyögéssel adták társaik tudtára, hogy idegenek közelednek. A tavak felszínén visszatükröződtek a közeli hegyek, gyönyörű látványban részesítve mindannyiónkat. Felfedeztem néhány, az Alpokból ismerős növényt, mint az enciánt és a havasi gyopárt... hihetetlen volt ennyi havasi gyopárt telepekben látni :-)

Vacsora után még gyönyörködtünk egy picit a lemenő nap fényével megvilágított Lenin csúcsban, végre láthattuk Őt felhők nélkül ... csak álltunk és csodáltuk ezt a hatalmas hegyet és csendben mindannyian arról ábrándoztunk, hogy ott állunk, fennt, a tetején ... de addig még nagyon sok tennivalónk van ...

Lefekvés előtt még kértünk forró vizet palackjainkba, hogy előmelegítsük hálózsákjainkat, gyors üzenet a családoknak, és a barátoknak ... holnap reggel pedig irány a hágó, a következő akklimatizációs túra 4000 méter fölé...