08.03. Ashik-Tash Base Camp 3500 m

Szakadó esőben érkeztünk meg az Ashik-Tash Base Camp-be. Nehezünkre esett kimozdulni a meleg buszból a jeges, hideg esőbe, de szerencsére Szása, a guid-unk, gyors bemutatkozás után sátrainkba terelt mindannyiónkat.

Mire feleszméltünk, hogy hol is vagyunk, csomagjaink már mellettünk hevertek a sátrak előterében. Az alaptábor személyzete villámgyorsan intézkedett, nekünk már csak ki kellett vennünk a legvízálóbb ruháinkat a pakkból, hogy azután az étkezősátorban folytassuk a bemutatkozást.

Szása már forró teával és egy tolmáccsal várt minket. A bemutatkozást Ő kezdte, szeretett volna mielőbb túl lenni a protokollon. Beszélt ugyan angolul, de szererencsére legalább olyan nehezen,mint én :-) így megpróbáltuk félszavakból is megérteni egymást ... mert, mint kiderült a tolmácsnak sem volt túl nagy az angol szókészlete :-)   

Kérdezgetett a korábbi mászásainkról és amikor szóba jött a Mera Peak (6475m), csendesen megjegyezte, hogy itt elérni a 6000 métert, kicsit "nehezebb" lesz, mint Nepálban. Kíváncsian érdeklődtünk, hogy mire gondol. Elmesélte, hogy járt a Merán és szerinte mivel a Himalája délebbre van, másik szélességi körön, könnyebb elérni a 6000-es magasságot, mint itt,a Pamírban. Más a hegyek légköre, alacsonyabb a légnyomás és még kismillió eltérés van a két hegység között. Akkor még csak nem is sejtettem, hogy az időjárás sokkal változékonyabb, kevésbé kiszámítható, mint a Himalájában.

Beszélgetésünknek a vacsora ideje vetett véget, Szása elvonult a személyzet részére fenntartott étkező irányába és a konyhalányok vették át az uralmat az étkezősátorban. Kedvesen és mosolygó arccal szervírozták a vacsorát, ami főtt tészta volt marhahúsgombóccal. Túratársaim kihagyták a húsgombócot, annak bizarr látványa miatt, én azonban magamba tömtem az egészet, mert nagyon éhes voltam. 

Vacsora után egyik túratársam életre keltette az otthonról hozott telefont az itteni SIM-kártyával, így lehetőség termett arra, hogy az otthoniaknak megnyugtató üzenetet küldhessek... és ez addig maradt meg lehetőségnek, amíg az alaptáborban töltöttük időnket. Feljebb már sajnos sem telefon,sem wifi nem volt elérhető ...

Miután visszatértünk sátrainkba, előkerültek a hálózsákok és megpróbáltuk az első éjszakánkat alvással tölteni. Az egész napos utazás, jeges esős érkezés után, jólesett bebújni a pehellyel bélelt, forró vizes palackkal felmelegített hálózsákba :-)