Az utolsó nap az Édenben

Ma reggel már nem keltünk korán ... az ébredés sem volt már az a várakozással teli, mint eddig, majdnem három héten keresztül. Mégis, amikor kipillantottam a sátorból, mellbevágott a látvány. Mintha nem is ott tértünk volna nyugovóra előző este. A környező hegyeket vastag dér borítottta, eltűntek a zöld foltok, a Lenin pedig vastag felhőrétegbe burkolózott, el sem akart köszönni Tőlünk...

Reggelinél Szása gyorsan elbúcsúzott, majd felfelé vette az irányt az 1-es táborba... segédkeznie kellett a futóverseny lebonyolításánál. Magunkra maradtunk.

A mai napot a pihenésnek, a felszerelésünk átcsomagolásának szenteltük. A szép emlékeken kívül jónéhány dolgot nem akartunk innen hazavinni, leginkább a fel nem használt izotóniás porok, vitaminok, ásványvizek, élelmiszerek váltak nélkülözhetővé.

Délutánra kicsit enyhült az idő, így újra elsétáltunk a tábor mögötti "dombokhoz" és tavakhoz, hogy magunkba szippantsunk még egy kicsit a Pamír itt elrejtett kis szegletéből. Fájó szívvel tekintgettünk a Lenin felé, de az csak nem akart kibújni a felhők mögül... Innen, messziről is látszott, hogy hóvihar dúlt fennt a hegyen. Egyre többen érkeztek le az Alaptáborba, részint pihenni a következő nekirugaszkodás előtt, részint hazafelé készülődni, mint ahogy mi is ...

Vacsoránál még elkaptuk okleveleinket a Razdelnaja (6142m) megmászásáért. Az Alaptáborvezetőnek pedig megígértük, hogy jövőre visszajövünk és ha a hegy is úgy akarja, akkor csúcsfotóval a gépünkön térünk haza innen :-)

Nem maradt más hátra, minthogy minden felszerelésünket becsomagoljuk, útra készen állva a holnap reggeli hazatéréshez.

............

Elérkezett a búcsú ideje. Bepakoltuk csomagjainkat a kisbuszba. Lassan összeszedelőzködött a csapat, aki ma elhagyja az Alaptábort. A szervezők még arra is gondot fordítottak, hogy mindannyiónknak összekészítsenek egy uzsonna-csomagot, hogy hosszú út alatt se maradjunk éhesek.

Ahogyan elhagytuk a tábort, egy földúton haladtunk hosszú kilómétereken keresztül, át a sztyeppén a Lenin Peak kapujáig ... megannyi jurta mellett haladtunk el, ahonnan az érkező busz mellett aprócska gyerekek szaladtak, integettek nekünk, a távozóknak... Könnyek csordultak végig arcomon, ahogyan ezeket a gyerekeket néztem, akik távol nőnek fel a mi általunk "civilizációnak" nevezett szörnyűségektől... Nem is tudják, hogy milyen "szerencsések" annak ellenére, hogy hatalmas szegénységben töltik el gyermekéveiket. Mégis nekik kijut minden, ami a mi gyermekeinek már nem ... tiszta levegő, internet-, és mobiltelefonmentes környezet, tiszta, ártatlan gyerekkor ...

Távolabb egy másik jurta mellett gyönyörű viseletben egy asszony tette a dolgát az udvaron, fel sem nézett, annyira elfoglalta magát a napi tennivalóval, míg párja a birkákat terelte ...

Arrébb birka-, és kecskenyáj mellett egy lóháton ülő férfi beszélgetett egy másikkal, aki öszvéren ült. Ruházatából, testbeszédéből látszott, hogy a lóháton ülő vagyonosabb volt, mint a másik. Talán éppen a napi munkát osztotta ki, vagy csak egymással beszélgetni, szomszédolni álltak meg ... 

A döcögős, köves, sziklás útnak lassan a végére értünk, megláttuk a kaput, ahol pár percre megállt a buszunk. Innen már betonút vezetett Osh-ig, ahol a következő éjszakát töltöttük.

Innen másnap pedig Bishkekbe, a fővárosba repültünk át, ahol csak néhány órácskát töltöttünk, mielőtt végleg elhagytuk volna Kirgizisztánt, a megannyi csoda országát ...