09.10. Base Camp 4870m

Reggel hatkor arra ébredtem, hogy nagyon világos van. Óvatosan széthúztam a sátor zippzárát és a felkelő Nap sugaraiban hunyorogva néztem szét. Csend honolt, csak az ébredező madarak csicsergése hallatszott. A távolból halkan az Ohmanipadmehu ima éneke lengedezett …

Meg sem tudom mondani, hogy mikor aludtam ilyen mélyen, amióta eljöttünk otthonról. Végre kipihenten ébredtem és ahogy kiléptem a sátorból a hátunk mögött tornyosuló Manaslu hófehér sapkája ragyogott a napfényben. Szívet melengető látvány volt és ebben a látványban egészen délután kettőig gyönyörködhettünk, amíg a felhők el nem takarták előlünk a hegyet.

A reggeli 8 órakor volt, utána felsétáltunk a gleccserig, ahova már Tenji kísért el minket. Keskeny, mandulavágású szemeivel folyamatosan figyelte minden lépésünket, hogy még véletlenül se tegyünk a bakancsunkat a gleccserre a pudzsa előtt…  Mire visszaértünk, addigra elkészült az ebéd is, mi pedig jóízűen falatoztunk az elénk tett finomságokból. Itt azért jóval finomabb és táplálóbb ételeket ehettünk, mint a trekking során.

A délután nagy részét a sátrainkban töltöttük, hol alvással, hol a málhákban lévő felszerelések válogatásával. Az erős napfényben a sátrakban a levegő felmelegedett, így elég volt csak egy rövid nadrág és egy rövidujjú póló is 🙂. Kihasználtuk a meleget és megkönnyebbülve fürödtünk meg a felmosóvödörnyi langyos vízben. Még a mosáshoz is maradt elegendő, a frissen kimosott ruháknak is volt esélyük arra, hogy még este előtt megszáradjanak.

Előkerült a hátizsák aljából a Tenjiről még nyáron elkészített portrérajz is, amit boldogan adtam át neki. Izgatottan bontogatta a hengert, ami a rajzot rejtette és amikor meglátta a tartalmát, széles mosoly ült ki az arcára. Megígérte, hogy a szobája falára rakja ki a rajzot …

Időközben megérkeztek a nagy málhák is, amiket berángattunk a raktársátorba. Míg Angi a hálósátorban rendezgette a dolgait,Tenjivel a raktársátorban átválogattuk a mászófelszerelést. Összeállítottuk, hogy mi fog kelleni az első akklimatizációs körre, bár az indulás felfelé még odébb volt…

Az idő az Alaptáborban mintha megállt volna, még csak délután három volt és már mindennel elkészültünk … Lassan befelhősödött és eleredt az eső. Fázósan húztam magamra egyre több és melegebb ruhadarabot, míg végül inkább bebújtam a hálózsák melegébe és aludtam egy nagyot vacsoráig …