10.25. Utolsó nap az Alaptáborban

Hajnalban arra ébredtem, hogy fázok. Gondoltam, járok egyet kint, hogy átmozgassam a szűk hálózsákban elgémberedett tagjaim.

A tiszta égbolton fényesen ragyogtak a csillagok. Ámulva nézegettem felfelé, amikor, mintha villám cikázását láttam volna a szemem sarkából. Tenji sátrából villantak a fények, készülődött az induláshoz.

Visszabújtam a hálózsákba, fázósan húztam még magamra a nagy pehelykabátot is. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy újra álomba merüljek …

8-kor már az étkezősátorban ücsörögtünk, forró teát kortyolgatva. A mai nap lesz az utolsó, amit itt, az Alaptáborban eltöltünk, holnap reggel már útra kelünk mi is. Reggeli után beszélgettünk még egy kicsit, majd engedve a hálózsák csalogató melegségének, újra visszabújtam és pillanatok alatt elaludtam. Néhány órácska után kidugtam az orrom a sátorból és a vakító napsütésben hunyorogva néztem szét. A táborban alig lézengett néhány ember … Délutánra várható azok visszatérése, akik ma érkeznek meg a felsőbb táborokból, lezárva az első akklimatizációs túrát.

Angi ebéd előtt még az egyik közeli domb felé indult egy picit jógázni, én pedig a pudzsahely mellé kucorodtam rajzeszközeim társaságában. Ha már csend van és nyugalom, rajzolgatok egy picit …

Ebédre most is párolt zöldbabot és répát, sült virslit és majonézes káposztasalátát kaptunk sajttal. A desszert őszibarack-konzerv volt, amit itthon is nagyon szeretek nassolni. Ebéd után, mint az ovisok, elvonultunk aludni, hiába no! A semmittevésben is el lehet fáradni 🙂

A délutáni sziesztából egy mentőhelikopter rotorzaja zökkentett ki. Míg mi édesdeden szunyókáltunk, megérkezett a 11 fős német csapat az alaptáborba. Közülük ketten távoztak a helikopterrel, mert tüdőödémát kaptak fent, a 6100 méteren levő 2-es táborban, Őket mielőbb kórházba kellett szállítani. Nagyon elszomorító látvány volt, ahogyan a társaik búcsúztatták a sérülteket … A csapat itt maradó tagjai néhány nap múlva újra elindulnak felfelé, hogy  megkíséreljék a csúcsot elérni.

Ngimával latolgattuk az esélyeiket. Véleménye szerint, ha az időjárás nem fordul kedvezőbbre, míg az alaptáborban pihennek, nem fognak sikerrel járni. Sajnos az éjszakák egyre hidegebbek, a délutáni szél is egyre hamarabb élénkül fel és egyre erősebben fúj a hegyen. A hóréteget a szél lassan lehordja a hegyoldalról és csak az alatta lévő jégréteg marad, amin szinte lehetetlen lesz a feljutás napokon belül. A ma vagy még később érkezőknek pedig az esélyei a sikeres csúcsmászásra a nullával egyenlő …

A helikopter lassan eltűnt a szemünk elől … néhány mászóval váltottunk pár szót – Ők megpróbálják a csúcsmászást ugyanúgy a 3-as táborból, ahogyan mi tettük. Elmeséltük, hogy mi mit tapasztaltunk fent, hátha ez segít nekik egy picit a sikeres mászásban.

Míg beszélgetünk, újra leszállt egy hófelhő a táborra, betakargatva a környező hegyeket. Néhányuk azonban dacolva a felhővel kíváncsian ki-kidugta a fejét, hogy látja-e még a mászókat idelent …

Ma elég sokat aludtunk napközben is, így este nehezen jött álom a szememre. Azon gondolkoztam, hogy vajon sikerül-e a többieknek is feljutniuk, vajon a „hölgy” lesz-e olyan kegyes hozzájuk is, mint amilyen kegyes és jó volt hozzánk… Mert mindannyian, akik kellő alázattal és hittel végigküzdjük, végigküzdöttük a csúcsig vezető utat, talán megérdemeljük, hogy ha nem is sok időre, csak néhány percre, de fent állhassunk az áhított helyen és gyönyörködhessünk ott, ahonnan már nincs feljebb …