10.24. Alaptábori pihenés

Éjjel rosszul aludtam. Forgolódtam csak a hálózsákban, fájt a torkom, száraz köhögés gyötört. Orrcimpáim égtek, sajogtak a fájdalomtól, vastag varr-réteg nőtt rá, mire a felkelő nap felmelegítette a sátrunkat. Angi is elég ramatyul nézett ki. Lábujján a fagyási sérülés, mintha „szebb” lenne, mint tegnap este …

Szakácsunk ismét hatalmasat alkotott reggelire és mire 10 óra lett, már gőzölgött a vödrökben a fürdővizünk. Maga a mennyország volt, ahogyan a forró víz végigcsurgott a napok óta izzadt ruhákba burkolt bőrömön … Gyorsan sikerült kipancsolni a 20 liternyi csodát, ami luxusnak számít ebben a zord környezetben … Tegnap láttunk, hogy honnan hordják a porterek hátukon a vizet az Alaptáborba, s míg szárazra csutakoltam magam egy picit szégyenkeztem, hogy ők közel 40 percig cipekednek a vízzel, mi meg pillanatok alatt elpancsoljuk azt …

Karomra akasztottam a fenti táborokban magamon viselt gyapjú-aláöltözőket és libabőrösen léptem ki a friss levegőre.

Míg Angi is „tusolt”, a konyhasátor mellett egy lavorban a maradék szappanommal kimostam az aláöltözeteket, hiszen rájuk még szükségem lesz a következő hetekben. A frissen kicsavart ruhákat a konyhasátor és az étkezősátor között kifeszített kötélre teregettem. Mire végeztem az utolsó darabokkal, az elsőként száradni kirakott holmi csonttá fagyott a szélben. Addig mezítláb, felgyűrt nadrágban és trikóban ténykedtem a tűző napon, mit sem törődve a széllel… A fagyott ruhák láttán meglepődtem: ennyit jelent a napsütés, nem is gondoltam, hogy ennyire hideg van J

Ebédre nepáli nemzeti ételt, dal batot kaptunk. Hozzá ajándékba currys csirke dukált.

Délutánra bekúsztak a táborba a felhők … a levegő hirtelen fagyos lett. Bekapkodtam a szárítókötélről a korábban megfagyott ruháimat, amiket a szél szárazra fújt … Nagymamám jutott eszembe, aki télen a padlásra teregette a ruhákat. Sosem értettem, hogy miért. Gyerekként nem gondoltam, hogy a fagyon meg tud száradni a ruhaféle, most azonban megvilágosodott minden. Hiába, az öregek tudtak valamit!

Behúzódtunk a sátrunkba – és az Isten tudja hanyadszorra, de újra átrendeztük a felszereléseinket. A legnagyobb málha a mostanra feleslegessé vált mászófelszereléseinkkel, vastag expedíciós ruháinkkal együtt holnap elindul vissza Kathmanduba. A többi bekerül a kisebb málhákba és hátizsákjainkba, hogy velünk együtt megkezdje kalandos útját az Annapurnák felé …

Merthogy az elkövetkező két és fél hétre azt találtuk ki, hogy ha már itt kényszerültünk maradni Nepálban, nem fogunk tétlenül ücsörögni az Alaptáborban, hanem Metába visszatérünk és onnan az 5600 m méter magas Kangla Pass hágót átmászva, ráfordulunk a klasszikus Annapurna Circuit 230 km hosszú trekkingútra és azon végigtúrázunk.

Holnap még pihenünk egy picit, mielőtt útnak erednénk … de Tenji már kora hajnalban elindul vissza Kotóba gyalogosan, hogy egy hét múlva egy másik csapattal nekivágjon az Ama Dablam csúcsának. Míg pakolásztunk a szél elfújta a felhőket és újra ránk ragyogott a nap. Tenji és Ngima a pudzsahelynél álltak … Csendesen szemléltem őket, próbáltam kitalálni, hogy miről beszélgethetnek … Nagyon megkedveltem mindkét sherpát, különleges emberek. A lelküket is kidolgozzák abban a néhány hónapban, amikor mászószezon van, hogy gyermekeiket fel tudják tisztességben nevelni.

Ngima Sherpa mindössze 42 éves, de legalább hatvannak néz ki. Az hideg, a fagyos szelek nyomott hagytak az arcán … kettő gyermeke van, egy 12 éves fiú és egy 7 éves leányka. Híres hegyi vezető, arcképét Namche Bazarban a híres Sherpa Múzeumban őrzik. Kilencszer állt sikeresen a Csomolungma (Everest 8848m) tetején.

Tenji Sherpa 36 éves és négy gyermeket nevel, 3 leányt és egy fiút. Lukla mellett él a családja gyönyörű környezetben, távol az emberektől. Egyedüli kenyérkeresőként nem sokat van a családjával, ezért vállal el minden csoportvezetést.

Vacsorára pizzát sütött a szakács. A megmaradt hazai kolbászkámat használta feltétként és mi tagadás … isteni finom lett a nepáli magyaros pizza J

Vacsora után behúzódtunk a sátorba … szomorúan vettem tudomásul, hogy nem sikerült megúszni az expedíciót fagyási sérülés nélkül. A csúcsnapon párás leheletemtől ráfagyott az arcomra a maszk és most vastag kéreg fedi az orrcimpáimat … szerencsére maradt shea vaj, amivel vastagon bekenve nedvesen tudom tartani, amíg új bőr keletkezik a seb alatt … Elég fájdalmas tortúra most az orrfújás és a torkom is egyre jobban fáj … próbálom kúrálni magam Neocitránnal, ha nem javul a helyzet kénytelen leszek antibiotikumot bevenni …

Elalvás előtt még kimentem egy picit. A táborlakók lassan álomba ringatták magukat … Felettünk, az alig karnyújtásnyira lévő felhőkből apró pelyhekben halkan szállingózni kezdett a hó …