10.23. Lefelé az Alaptáborba - 3.rész

Ránk sötétedett teljesen, mire végeztünk a hazatelefonálásokkal, és a szakácsunk is már türelmetlenül toporgott a konyhasátorban. Beültünk az étkezősátorba, ahol már a gázmelegítővel befűtött Phurba. A jó meleg gyorsan elnyomott minket. Fáradtan ücsörögtünk a székeken, teát kortyolgatva. A vacsora mint mindig, most is bőséges és finom volt.

A második fogás után Tenji és Ngima érkezett hozzánk… Elővettem az otthonról Aputól kapott barackpálinkát, ami a féltve őrzött kis laposban érkezett Nepálba, csendesen lapulva a nagy málha aljában. Négyfelé öntöttem, és koccintottunk a sikerre!

Egyszercsak szétlibbent a sátor ajtaja és Phemba, a szakácsunk boldog mosollyal az arcán belépett, kezében egy piros-fehér-zöldre színezett tojáshabbal díszített tortával … Rajta a felirat: „Congratulation for summit!” (Gratulálok a csúcshoz!) Phemba tényleg egy félisten! itt, a semmi közepén, lapos kövekből álló konyhában tortát sütött, Nekünk! és még arra is figyelt, hogy az országunk zászlójának színeivel díszítse azt! Bárddal J felszelte és lassan magunkba tömtük a fojtós piskótát …

Oldódott a hangulat, végre mindannyian együtt voltunk: Ngima, Tenji, Phemba, Phurba, Angi és Én, A CSAPAT. Mosolyogva beszélgettünk, találgattuk, hogyan tovább, ha már két és fél héttel hamarabb végeztünk, mint ahogy terveztük.

És jött a hatalmas ötlet! Néhány nap pihenő után, gyalogoljunk vissza Meta-ba, és onnan az 5320m magas Kangla Pass hágón átkelve, csatlakozzunk rá az Annapurna-körre és gyalogoljunk végig a közel 230 km-es trekking-utat.

Az ötlet kiváló, de én inkább haza akartam jönni. Nagyon gyötört már a honvágy, hiányzott a családom. Sajnos azonban úgy tűnt, hogy a fix végre vásárolt repülőjegyünket nem tudtuk hamarabbi időpontra átrakatni, csak másikat vásárolni helyette, ami horror pénzbe került volna… nem volt más választásunk… Vagy az Alaptáborban ücsörgünk két hetet, vagy élményekkel töltjük be a következő heteket …

Utóbbi mellett tettük le a voksot. És milyen jól döntöttünk!!! Így a kaland nem ért itt véget, hanem folytatódott tovább 🙂