10.21. 3-as tábor - 1.rész

A tegnapi vacsora már nem esett túl jól, de azért mindent magamba tömtem. Itt már nagyon kell a kalória.Hajnalra egy pici fejfájás alakult ki … még nem tartottam ott, hogy Aszpirinnel csillapítsam, inkább ittam a Nalgeneből, amennyit csak bírtam… Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a magasság miatt vagy a keményre tömött párnának való zsák miatt fájt a fejem. Bármelyik is volt az ok, nem hagyott nyugodtan pihenni. A folyadékfogyasztás miatt néhányszor ki is kellett mennem a millió csillagos WC-be. Az öltözködési ceremónia miatt pedig kiszaladt az álom a szememből, így csak forgolódtam…

Hajnalban már nagyon fáztam a hálózsákban is annak ellenére, hogy már rajtam volt egy vastag aláöltözet. Derekamra csavartam a polár pulcsit, hogy védjem a kihűléstől. A nagy pehelykabátot még magamra terítettem a hálózsákon kívülre. Annyira bebújtam a zsákba, amennyire csak bírtam, az orrom hegye sem látszódott ki belőle … próbáltam a leheletemmel felfűteni a hálózsákot, ami jó ötletnek tűnt, egészen addig, amíg el nem fogyott az amúgy is kevesebb oxigén.

Végül sikerült elaludnom annyira, hogy reggelig fel sem ébredtem, még inni sem … Mindez karikás szemeket és enyhén feldagadt arcot kreált és bizony nem szívesen láttam volna magam ilyen állapotban egyetlen fotón sem.  Szerencsére a Nap éltető, meleg sugarai korán elérték a sátrunkat és villámgyorsan felmelegítették azt. Mire kikászálódtunk a hálózsákokból, már érkezett is a tegnapról már ismerős corn flakes reggelire.

Nem siettünk, ráérősen készülődtünk, ma már a 3-as táborba költözünk fel sátrastól, zsákostól, felszerelésestől –már ami a holnapi csúcsmászáshoz kell! Mert ugyan feldagadt egy picit az arcunk éjjel, de sem fejfájásunk, sem rosszullétünk nem lett reggelre és az ödéma is gyorsan elmúlt, miután ittunk és mozogtunk … Boldogan, nevetgélve készülődtünk a „költözködéshez”.

Izgatottan, vegyes érzelmekkel indult a mai nap … Vajon tényleg képesek leszünk rá? Vagyunk olyan jó állapotban, erőnlétben, hogy megpróbáljuk? A másik expedíció tagjai is jobban lettek reggelre az estéhez képest, mégis úgy döntöttek, hogy inkább levonulnak az Alaptáborba, mintsem Velünk tartsanak, még ha csak egy túra erejéig …

Így tíz óra körül négyesben elindultunk a 3-as tábor irányába teljes menetfelszerelésben, abban reménykedve, hogy holnap hajnalban a csúcs felé indulunk tovább. A C3 (3-as tábor) nem volt messzire a C2-től, mindössze másfél órányira. Ráérős tempóban sétáltunk felfelé, meg-megállva, gyönyörködve a mellettünk tornyosuló havas, izgalmas jégcsapcsodákkal díszített hegyoldalban. Dél körül megérkeztünk az egyetlen sátorhellyel rendelkező C3-ba.

Sátrunkat szinte a „hölgy” lába elé telepítettük, sokkal közelebb kerültünk hozzá, még ha csak kétórányit gyalogoltunk ideáig. Ránéztem a magasságmérőre: 627 0métert mutatott. Alig 200 méterrel kerültünk feljebb.

Míg a fiúk felállították a sátrat, amiben ma éjszaka 4-es fogunk aludni – már ha lehet alvásnak nevezni az éjjel tizenegy óráig eltöltendő időt – addig mi békésen lihegtünk, a tájat szemlélve… Mivel a szükség törvényt bont, ezért feljebb mentünk egy kicsit, hogy alkalmas helyet találjunk. Egy nagyon izgalmas gleccserhasadékot fedeztünk fel, amely oldalán kéken fénylő jégcsapok lógtak a mélybe … Úgy döntöttem, hogy ide még visszajövök a telefonnal fotókat és videót is készíteni. Dolgunk végeztével visszaballagtunk a sátorhoz, magamhoz vettem a masinát és nagyon lassan újra megjelentem a hasadék mellett …