Dec. 2, 2017

10.17. Első napunk az Alaptáborban (4950m) - 2.rész

Néhány pillanat múlva szétnyílt a sátor ajtaja és Phurba lépett be rajta, zöld vászonnal bevont, kerek tálcáról zöldségekkel gazdagon telefőzött tésztaleves került az asztalunkra. Még szinte fel sem ocsúdtunk az egyik meglepetésből, máris jött a következő … A második fogás sült burgonya, majonézes karfiol és répa, nekem paradicsomos hal, Anginak pedig sajtszeletek érkeztek… Csak bámultam az elém rakott tányéron gyönyörűen elrendezett ételt … halkan megjegyeztem: „Biztosan meghaltunk és most a mennyországba kerültünk!” … Erre egyikőnk sem számított, hogy itt, távol mindentől hús, zöldség és gyümölcs is kerül majd elénk a zacskós készételek helyett.

Ebéd után jóllakottan szuszogtunk a székeken … Mozdulni sem tudtam …

Ngima beszólt a sátorba, hogy hamarosan érkezik egy Láma, aki a pudzsa szertartást fogja elvégezni.

A pudzsa szertartás során a Láma egy csengettyűvel a kezében szent könyvből felolvas, énekel. Ilyenkor megidézi a hegyek szellemét és arra kéri, hogy a jelenlévő személyeket engedje fel, illetve a szentélynél lévő eszközöket, tárgyakat, ételeket és italokat megszenteli, megáldja.

Ngima megkért mindkettőnket arra, hogy a táborban kövekből emelt pudzsa szentélyhez helyezzük el a mászófelszereléseinket: bakancsokat, hágóvasakat, jégcsákányokat, minden olyan ruhát, amit még szeretnénk, hogy megszentelődjön … Mivel a hegyen minden szerencsére szükségünk van, ezért szinte a teljes mászófelszerelésünket odacipeltünk a szentélyhez a fiúk által korábban a szentélyhez helyezett felszerelések, ételek és italok mellé.

Megérkezett a Láma … az alacsony, alig másfél méter magas, idős férfi bordó ruhában, mezítláb, egy papucsban érkezett … olyan csendesen suhant a táborban, hogy szinte észre sem vettük, hogy ott van mellettünk … leült a pudzsa-hely előtt elhelyezett matracon, hóna alól egy nagyon régi, szakadozott könyv került elő, selyemsálba csomagolt csengettyűjét, rézkelyhét a könyv mellé helyezte. Velünk mit sem törődve hozzáfogott a szertartáshoz… A hely kétoldalán elhelyezett székekre ültünk, halkan figyeltük az öreg ténykedését … lopva egymásra néztünk … mindkettőnk szeméből könnyek gurultak lefelé …

A szertartás vége felé Ngima szentelt rizst adott a kezünkbe, és a csapat többi tagjával együtt a megfelelő mantránál dobáltunk a szentélyre belőle. A szertartás végén Ngima a szentélyről egy-egy vékony sárga selyemzsinórt adott a kezünkbe. Arra kért minket, hogy kössük a nyakunkba és addig hordjuk, amíg a hegyen tartózkodunk … Miután a nyakunkba kötöttük a zsinórt, a szentélyről levett egy-egy sárga selyemsállal a kezében ismét felénk fordult. A selyemsálakat (katát) a nyakunkba helyezte, keskeny szeméből áradt a tisztelet és a szeretet … Ekkor már nem bírtam tovább zokogás nélkül … és Angi sem …

A csapat többi tagja mosolyogva, nevetgélve állt körbe minket. Ngima a szentély elé, tálcára helyezett édességekkel, keksszel, teával és borral végigkínálta a szertartáson résztvevőket. Közben a Láma lassan befejezte a mantrázást, elcsomagolta a magával hozott könyvet és eszközöket, megköszönte a  sárga selyembe csomagolt adományt, majd amilyen csendben érkezett, olyan csendben, szinte észrevétlenül távozott …

Életem első pudzsa szertartása tele volt könnyel, kíváncsisággal, nevetéssel és reménnyel ... A fiúk megtettek mindent a sikerünkért, most már rajtunk a sor.  

A szentélytől visszavittük a már megszentelt felszerelésünket a „raktársátorba” és végre hozzáláttunk a beköltözéshez.

A „hálósátor” aljába beterítettünk egy izolációs fóliát, arra került az önfelfújó matrac, és a hálózsák. Két oldalra pedig egy-egy málhatáskában a „fürdőszoba” felszerelése és néhány vékonyabb ruházat. Minden mást átraktunk a „raktársátorba”, így kényelmesen tudtunk pihenni J

Mire végeztünk a berendezkedéssel, a nap lebukott a mellettünk levő hegy mögé. A hőmérséklet azonnal lehűlt, a kikészített meleg mászóruházat gyorsan rajtunk landolt. Még vacsora előtt megmértem a véroxigénünket, és megnyugtatott mindkettőnket az eredmény: 84/87 … közel 5000 méteren a 84% véroxigén nagyon jónak mondható 🙂

Este hat órakor már sötétedett, Ngima az étkezősátorba hívott minket. Ebéd után kértük a szakácsunkat, Phembat, hogy kevesebb ételt készítsen nekünk, mert nem tudunk mindent megenni, amit elénk raknak. Kérésünk úgy tűnt, hogy süket fülekre talált, Phemba ismét nagyon kitett magáért …

Gombakrémlevessel, csirkefasírttal, párolt zöldbabbal és sárgarépával, zöldséges sült tésztával kényeztetett el bennünket … és, hogy biztosan ne maradjunk éhen, a vacsora végén vaníliaízű pudinggal koronázta meg a napunkat …

Forró teát töltöttünk a Nalgenekbe és elvonultunk a meleg, fűtött étkezősátorból a lakósátorba aludni. Bebújtam a hálózsákba, még forgolódtam egy keveset, mielőtt álomba zuhantam …