10.11. Atyaég! Csak ketten leszünk?

Ma reggeli után Bodha irodájába siettünk.

Rendeztük a fennmaradt összegét az expedíciónknak és átbeszéltük a további részleteket. Megtudtuk, hogy a Himlung Himal 2017 Autumn Expedícióra jelentkezett többi személy visszalépett, így csak ketten maradtunk ... Vigyorogva néztünk össze ... Ez már a sokadik nem várt meglepetés volt, mióta elhagytuk Magyarországot.

Bodha bemutatta nekünk azt a két mászósherpát, akikkel egy csapatot alkotunk a mai naptól :-) Kaptunk még egy szakácsot és egy hordárfiút. Mi ketten. Ekkor gondoltam csak bele, hogy akkor mi most tényleg expedíciózni megyünk, úgy, ahogy a nagyok, az igaziak ... Mindketten külön-külön mászósherpát kaptunk, így akár egymástól függetlenül is tudunk majd mászni, ha szükséges - tájékoztatott Bodha. Az alaptáborban lesz majd több expedíciós csapat, de mi tőlük függetlenül mozoghatunk majd a hegyen, a saját tempónkban. Izgatottan vettem át a cég logójával ellátott kék málhát, amibe a mászófelszereléseink fognak utazni az alaptáborba.

Ezen hírek hallatán az adrenalin boldogsághormonnal keveredve felugrott bennem és a piciny iroda ajtaján kilépve sem tudtam abbahagyni a mosolygást a boldogságtól. 

A megbeszélés után nyakunkba vettük ismét a Tamelt, hogy az expedícióhoz még szükséges, a csomagok súlyhatára miatt otthon maradt dolgainkat beszerezzük. Miután nagyjából összeállítottuk a felszerelést, besétáltunk a tavaly tavaszról már ismert útvonalon a Durbar Square-re, ahol többek között az idén újraválasztott Kumari palotája is áll.

A színes forgatagban mi most a tér helyett inkább a sikátorokban merültünk el, ahol megannyi kereskedő kínálta portékáját. Millió füstölő illata lengte be az aprócska, szűk utcákat, ahol a szivárvány minden színébe burkolózott asszonysereg lármázott. Európai öltözékünkkel igencsak kilógtunk ebből a színes tömegből, de nem sokan voltak, akik ne állták volna ki szó nélkül Angi kartetoválásait vagy a fejemen levő szőke hajfonatokat ...  

Elmúlt már délután 5 óra is, mire visszakeveredtünk a Tamelba. Úgy döntöttünk, hogy ma este "normális" vacsorával lepjük meg magunkat, ezért a The Third Eye nevű indiai étterembe ültünk be, ahol egyszerű rántott csirkemellet sikerült választanom egy kis zöldségkörettel és burgonyapürével... Anyué otthon finomabb ...

A szállásra visszafelé menet még beugrottunk a helyi élelmiszerboltba, ahonnan a holnapi útra vizet, és szárított magvakat (kesudiót, aszalt szőlőt és sárgabarackot, mandula-, és, kókuszbelet) szereztünk be. Tusolás előtt átrendeztük a táskák tartalmát, a mászófelszerelést a kapott kékbe, a többit pedig az otthonról hozott 110 literes málhába gyömöszöltük bele. Ekkor már sejtettük, hogy mostantól heteken át erről fog szólni az életünk - kipakolunk és átpakolunk ...

Elalvás előtt még váltottam néhány szót az otthoniakkal, abban reménykedve, hogy még napokig olyan helyeken fogunk éjszakázni, ahol van még wi-fi ...