Nov. 18, 2017

10.10. Végre Kathmanduban

Abu Dhabiban időben szálltunk le. Meglepetésemre újra csomagellenőrzésen kellett átmennünk a földetérés után ... úgy tűnt, itt jobban aggódnak az idegenektől, mint Európában ...

Végigsiettünk a csillogó üzletek szinte soha véget nem érő sora előtt a T3-as terminálban, míg el nem értünk az 53-as beszálló kapuhoz ... ahonnan már eltűnt az előző csillogás-villogás ... a túl szegényesre sikeredett váróteremben hófehér lepelbe burkolózott indiaiak várakoztak csendesen a Kalkuttába induló gépre ... 

Mi is ledobtuk hátizsákjainkat, és a közeli büféhez siettem életmentő kávéért. A kávé erős volt, de a fáradtságom az alváshiány miatt győzőtt. Pár pillanatra lehunytam a szemem és az álomvilág gyorsan hatalmába kerített. Szerencsére csak percek teltek el,mégis kipihentnek éreztem magam, amikor a többi érkező hangja felriasztott. 

A Kathmanduba induló járatunk szerencsére időben indult és túl hamar, alig 4 óra alatt elértük azt. A gép még tett néhány kört a levegőben - szerencsére, mert láthattuk a csodálatos Himaláját fenntről is - mielőtt a pilóta letette volna a kifutópályára ... 

Kilépve a légkondícionált, hűvös gépből megcsapott Kathmandu párás, poros levegője. Megkönnyebbülve szippantottam be immár harmadjára ennek a különleges világnak a mindenféle füstölőkkel, kétütemű motorok kipufogógázával keveredett oly izgalmas illatát ... 

Kiváltottuk 90 napra a vízumunkat, majd az útlevélkezelő kedves, érdeklődő kérdései után végre felvehettük a hatalmas útitáskáinkat a csomagosztályról. Kiléptünk a terminálból. Szemeinkkel kerestük a színes tömegben a nevekkel teli táblák között a mienket ... többször is pásztáztunk jobbra és balra, majd balról jobbra ... és sehol nem láttuk azt a mosolygó embert, aki a mi nevünkkel várakozna...

Ez nem lehet igaz! Elfelejtettek értünk jönni - már majdnem rámjött a para, amikor Angi az orrom elé dugta a telefonját - küldött e-mailt Bodhanak, a trekkingcég vezetőjének, hogy hamarabb érkezünk. A válasz gyorsan megérkezett, negyedóra múlva az ember is, aki hatalmas csomagjainkat egy icipici Suzuki Marutiba próbálta lelkesen begyömöszölni. Csendben figyeltem az esélytelennek tűnő küzdelmet ... az ember győzött. A csomagokat nehezen, de elnyelte a kisautó csomagtartója, az utastér pedig minket nyelt el a hátizsákokkal együtt ...

Kikanyarodtunk a repülőtér forgalmas parkolójából és a már jól ismert útvonalon elindultunk a a főúton a város turistaközpontja, a Tamel felé. Útközben elhaladtunk a híres halottégető, a Pashupatinath mellett, majd az amerikai nagykövetség hosszú-hosszú fehér téglakerítése után végre a Tamel jött... máskor félóra alatt elértünk idáig, most ez az út a hatalmas dugók miatt másfélórásra sikeredett.

Már lement a nap, amikor alkalmi taxink bekanyarodott a Tamel egyik szűk utcácskájába, ahol az Alpin Hotelben kaptunk szállást. Fáradtan kászálódtunk ki a hátsó ülésről, végre kinyújthattam elgémberedett lábaimat. Emberünk - aki a repülőtérre kijött elénk, besegítette a nagy málhákat az aulába, majd tisztelettudóan elköszönt Tőlünk. 

Megkaptuk a szobakulcsokat és nagyokat nyögve felcipeltük a kettő, darabonként 25 kilós málhát a második emeletre a szűk lépcsőn... benyitottam a szobába ... jó hűvös volt az ablak nélküli aprócska helyiségben, de legalább fürdőszoba volt :-) gyorsan letusoltunk, majd fejlámpával a zsebünkben elmerültünk a Tamel nyüzsgésében :-)

Első utunk a kedvenc pékségünkbe vezetett, ahol a világ legfinomabb spenótos, fokhagymás pitéje készül :-), Gyorsan vettünk belőlük néhányat, amiket a pékség tetején kialakított teraszon fogyasztottunk el ... A teraszon üldögélve csendesen figyeltem az utcán hömpölygő turista áradatot ... látszott az arcokon, hogy ki érkezett most és ki, aki már hazafele készülődik... az utóbbiakat arról lehetett felismerni, hogy a nepáli nap pirosra-vörösre égette az arcuk bőrét ... 

Meglátogattuk még a 8848 Ltd. cég picurka üzletét, ahonnan tavaly hoztam néhány pehelykabátot a családomnak ... most új, vastagabb pelyhekből lehetett válogatni a teljesen megújult készletből. A tulajdonos hölgy azonnal megismert, nagyon  jólesett, hogy nem felejtett még el :-) Váltottunk néhány szót, miközben a dizájnos kabátok és mászónadrágok között nézelődtünk. 

A szállásra visszafelé menet még kíváncsian nézegettük a sok kicsi üzlet hatalmas árukínálatát ... itt minden eladó :-)

Fáradtan a sok utazástól és izgatottan az új kaland kezdetétől zuhantam ágyba ...