10.09. Repülünk és repülünk

Az éjszaka nem sok alvással telt. Az izgalom nagyobb úr volt, mint a fáradtság ...

Tűkön ülve (fekve) vártam, hogy végre magamra rángathassam az este gondosan kikészített utazóruhámat. Gyors mosdás, reggeli kávé ... kocsiba bedobál a kissé túlsúlyosra sikeredett málha és már indulás is a Liszt Ferencre 😊

Angi mar várt a terminál kapuban, a megbeszélt helyen. Becipeltük a zsákokat és türelmetlenül tekintgettünk a kijelzőt, vajon hol tudunk majd becsekkolni. Egyszercsak egyenruhás férfiak kitereltek mindenkit a terminálból, miközben egy nagyobb csomagot fekete paravánnal körbekerített néhány "tűzszerész" feliratú ruhát viselő ember ... 

Jól kezdődik...

Kb negyedóra múlva elhárult a "veszély" és újra bemehettünk a terminálba. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, gyors becsekkolás, csomagfeladás és már nyargaltunk is a biztonsági ellenőrzésre ...

Rómába délután kettőkor repültünk be 😊 Mivel volt még este tízig rengeteg időnk, betaxiztunk a városba Esztihez, Angi jógás barátnőjéhez. Tárt karokkal, mosolyogva fogadott minket a szépen felújított, kellemesen hangulatos, aprócska jógastúdiójában. Körbenéztem és úgy éreztem, mintha a nyugalom szigetére léptem volna. Tiszta, hófehér falak, néhány fotó jógamesterekről, apró szentély, ahol a már Nepálból ismert Ghanesa szobrokat fedeztem fel 😊 Kellemes citromillat terjengett a levegőben ... nem nagyon akaródzott innen kimenni ...

Eszti Smartja 2 főre lett tervezve, ettől függetlenül mi hárman elfértünk benne ... és az imádkozás is jól ment, mert egyetlen római rendőr sem állított meg minket emiatt.

Eszti lakása közelében, egy hangulatos kis ristorettoban megebédeltünk. Ebéd után nem maradhatott el az igazi olasz kávé, melynek minden cseppje koffeinbomba 😊

A kulináris élvezetek után belecsaptunk a kulturálisba ... a kicsi Smarttal próbáltunk közelebb jutni a Colosseumhoz. Szerencsére hamar találtunk parkolóhelyet és onnan már gyalogszerrel jutottunk el az ókori római birodalom fennmaradt gyöngyszeméhez.

A Colosseum valóban kolosszális építmény ... még a szám is tátva maradt, amikor végre megpillanthattam ... hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, még amikor a Gladiátor filmet láttam, akkor döntöttem el, hogy majd egyszer eljutok ide is .... eljött végre ez a nap is, és ez az álmom is valóra vált, hála annak, hogy a mászótársam nem tud egy repülőtéren túl sokat várni két járat között :-)

Miután jól kiámultam magam, továbbsétáltunk a Forum Romanum felé, ahol az ókori Róma egy-két megmaradt épületének romjait láthattuk. Mivel már jócskán elszaladt az dő, vissza kellett indulnunk a repülőtérre, mert hamarosan indult a következő járatunk Abu Dhabiba. A közeli metróállomásra siettünk, ahol elbúcsúztunk Esztitől a viszontlátás reményében.

Még időben értünk vissza, megőrzőben hagyott hátizsákjainkat magunkhoz vettük, és újra végigmentünk az ellenőrzési procedúrán. Míg haladtunk a terminálunk felé, felfedeztem egy Fabriano papírboltot, ahol leragadtam egy kicsit a sok színes jegyzetfüzet, rajzpapír és ceruzahalmaz teljesen elvarázsolt .... Hiába vettem én otthon jegyzettömböt erre az útra, most mégis megkívántam egy újat ... egy csodaszép kiwizöld borítójút ... megvettem és Ő lett az én belső hangom kivetülésének helye :-)

Este 10 ... és végre felszállt a gépünk Abu Dhabi felé ...