09.12. BC 4700m (második nap)

Tegnap este jeleztük a szakácsnak, hogy ha lehet, inkább ne készítsen nekünk reggelire porridge-t (vízben felfőzött zabkása), mert senki nem eszi  meg és ne pazarolja emiatt ránk se a benzint, se a gázt, se a főzéshez használt alapanyagokat…  Egyetlen élethelyzetben eszem csak meg ezt a nem túl szerencsés kinézetű és állagú – amúgy energiabomba kaját, kizárólag mászáskor, akkor is csak reggel tudom magamba tuszkolni. Szörnyűséges élményeim egyike volt a Mera Peak (6500m) csúcsmászásának hajnalán, amikor egy falat porridge- egy korty tea kombóval tudott lecsúszni, anélkül, hogy találkoztam volna vele rögtön a sátor ajtajában.

Szerencsére Lalsing, a szakácsunk maximálisan megértette a nyűgünket, így reggelire zöldséges omlettet és benzinégő lángján pirított toast-ot kaptunk. Mennyei volt!

Ma végre felállításra kerül a fürdősátor is, így van esély arra, hogy szerény körülmények között ugyan, de végre meleg víz érhessen a bőrömhöz J Micsoda fenomális élmény tud lenni a mínuszokban egy felmosóvödörnyi meleg víz! Ezt csak az tudja igazán értékelni, akinek még sosem volt forróvizes fürdőszobája! Mint ahogyan nekem sem volt mindig – friss házas koromban csak a szülői házban volt fürdőszoba. Ahova költöztem férjurammal anno huszonharminc évvel ezelőtt ( bizony még döngölt földes folyósós kis parasztházban leltük meg a boldogságot ) momentán a fürdőszobát egy lavor biztosította csupán …

Napközben folyamatosan érkeztek az öszvérek az Alaptáborba, hordják fel az expedíciók felszereléseit… Most még szinte csak magunk vagyunk, de négy különböző cég alaptábora készül felépülni napokon belül… Kíváncsi vagyok, vajon mennyi mászó fog érkezni … biztosan ne várható akkora tömeg, mint tavaly a Manaslun.

Gyorsan eltelt a nap első fele, már kész is az ebéd: sült virslidarabok, tojásos krumpli, párolt zöldpaprika és karfiol és az egyik nagy kedvenc, fahéjas tekercs kenyér helyett – mivelhogy errefelé ismeretlen az a finom, búzából készült kenyér, amiből képes vagyok negyedkilónyit is magamba tömni ha frissen sülve a pékségből hazaviszem J Most egy kis időre azt hiszem le kell mondanom a kacsazsíros-forró kenyér kulináris élvezetéről …

Viszont a jól sikerült ebéd után itt is beállt a kajakóma, ami arra sarkallt, hogy behúzódjak a hálózsákomba és szundítsak egyet … Egyórányi szunyóka után az előtte elfogyasztott tetemes mennyiségű forró tea kizavart a kék sátorba. A hidegben sikerült felébrednem annyira, hogy már nem tudtam visszaaludni, így előkerült a magammal hozott grafitceruza és rajzolgattam egy keveset … Hogy mit? A kezemet, mert az mindig kéznél van, ugyebár J

Alig vártam, hogy délután 4 legyen – otthon olyankor dél környéke van… Tudtam, hogy a család éppen ebédidőben van, így nem zavarom túlzottan Őket a hazatelefonálással. Merthogy ebben az évben végre sikerült megoldani a hazakommunikálást, hála a satelliphone-nak J Váltottunk néhány szót, aminek mint mindig, most is bőgés lett a vége, pedig mindenkivel minden rendben, még velem is J

Gyorsan este 6 lett, amikor is eljött a vacsoraidő – hagymaleves és yak mo-mo volt. Utóbbi apróra darabolt és fűszerezett  yakhússal töltött, gőzön főtt tésztaféle. A mo-mo-t készítik főzve vagy olajban kisütve. Töltik hússal, sajttal, zöldségfélékkel , a lényeg, hogy rettenetesen túlfűszerezik, súrolja néha az ehetetlenül csípős kategóriát. Ettől függetlenül nagyon finom és én nagyon szeretem ezt a tipikusan nepáli ételt. És persze most is sikerült degeszre enni magam, tuti jó éjszakám lesz!