09.11. BC 4700m

Tegnap este vacsora után feltöltöttem a Nalgeneket (1 literes ivópalack) forró vízzel, úgy húzódtam be aludni a hálózsákba. A jégen alvás nem tűnt elsőre jó mókának, sőt, ha belegondolok, másodikra sem… Eleinte rettenetesen fázott mindenem, ami hozzáért a matrachoz, aztán szépen lassan minden átmelegedett. Lekerült a zokni, a nadrág, a vastag felsőruházat, míg végül „csak” a vékony merinói gyapjúból készült alácica (aláöltözet) maradt … Fáradt voltam, álmos. Eldöntöttem, hogy ma nem fogok tevét játszani és bizony nem vagyok hajlandó több liternyi vizet magamba önteni, hogy aztán egész éjjel a kék sátorba túrázzak, helyette inkább kialszom magam …

A terv a kimászkálás elmaradásáról bejött J, aminek azért volt némi hátránya is … Reggelre a folyadék hiányától feldagadt a képem és még a reggelinél is szó szerint ferde szemmel néztem a társakat az asztalnál … Csupán résnyire nyíló szemeim azonban rögtön riasztottak, amint meglátták a poridzs-ot feltálalva … ne, ezt most inkább ne! Gyomrom is tiltakozni kezdett a nyákos, nyúlós vízben kifőtt zabkása láttán … Szerencsére azért a szakácsunknak volt egyéb ötlete is arra, hogy mit is adjon nekünk reggelire J

Mászósherpáink közül Phemba – aki néhány nappal előttünk érkezett meg a BC-be – már járt fent az egyes táborban… Csatlakozott a 7summit Group kötélépítő csapatához és 1400 méternyi fix-kötelet helyeztek ki, megkönnyítendő az első akklimatizációs mászást. Ma azonban nem tudják folytatni a munkát, mert elfogyott a kötél, így meg kell várni, amíg az öszvérek hoznak újabb kötegeket az alaptáborba.

Délelőtt még volt szerencsénk egy keveset örülni a napsütésnek, megszárítgattuk a tegnapi nedves ruhákat… amik jobbára inkább csak ráfagytak a kövekre, majd később párolgott el belőlük a víz, ahogyan a Nap jótékony sugarai felmelegítették az anyagot.

A szemközti Eiger faláról néha lezúdult egy kis hó, vagy egy kő, néhol mindkettő, miközben dübörgő hangokat hallatott, vagy éppen a tőle balra lévő gleccserről szakadt le kisebb-nagyobb jégtömeg… Eleinte összerezzentem, amikor meghallottam ezeket a zajokat, de miután biztonságos távolságban voltunk mindkét helytől, így egy idő után már csak az izgalmasabb, nagyobb történésekre emeltem fel csak a fejem.

A konyhasátor mellől lestük a leendő mászóutat az Eiger-en… tekintetünkkel próbáltuk megtalálni a kihelyezett fix köteleket… Elég gyatra próbálkozás volt, hiszen úgy éreztük, hogy a monstrum elég közel van ahhoz, hogy szabadszemmel láthassuk a vékonyka, koreai madzagot kihúzva … Még úgy sem sikerült felfedeznünk, hogy Pemba végigmutogatta ujjával a mászóút vonalát …